A három borízű hangú tenor hétvégi előadásában felmerült egy kérdés arra vonatkozóan, hogy miért lehet a sajtóban megjelent cikkeket hozzájárulás nélkül idézni, míg a cikkben szereplő fényképfelvételek felhasználásához hozzájárulás szükséges? Miért lehet egy cikket szabadon idézni és miért nem lehet egy fényképet vagy annak egy részét szabadon felhasználni?
Először is a megértéshez szerzői jogi alapok, röviden. Mind egy cikk, mind egy fénykép lehet szerzői mű, ha egyéni, eredeti jelleggel bír. A szerzői műveket a jog védi (1999. évi LXXVI. törvény, Szjt.) azáltal, hogy a szerzőnek különböző jogokat biztosít. Ezen jogok lehetnek 1) személyhez fűződő jogok és 2) vagyoni jogok.
Személyhez fűződő jog például az, hogy a szerző nevét a művel kapcsolatban feltüntessék (névjog), valamint az, hogy a művet ne változtassák meg, ne torzítsák el, ne csonkítsák meg. Utóbbi a mű egységének védelmét, a szerzőnek a mű integritáshoz fűződő jogát jelenti.
A szerzőt megillető vagyoni jog alapján főszabály szerint a szerző jogosult a mű felhasználására vagy a felhasználás engedélyezésére. Ezen főszabály alól azonban vannak kivételek, ilyenek például a szabad felhasználás esetkörei, amikor a felhasználás díjtalan és a szerző engedélye sem szükséges. Újságcikkek esetében alapvetően két szabad felhasználási esetkör jöhet számításba:
1) Közérdek fűződik ahhoz, hogy a fontos politikai, gazdasági hírekről a honpolgárok minél előbb értesüljenek, ezért a napi eseményekhez kapcsolódó cikkek és sugárzott művek szabadon felhasználhatóak, átvehetőek, idézhetőek (kivéve, ha a szerző ezt kifejezetten megtiltotta). Ez az esetkör (Szjt. 36. § (2)) értelemszerűen csak a cikkekre vonatkozik, képekre nem. Van azonban egy másik rendelkezése a szerzői jogi törvénynek (Szjt. 37. §), ami szerint az időszerű, napi eseményekről való tájékoztatás céljára bármely mű, így fényképfelvétel is, elviekben szabadon, engedély nélkül felhasználható. Ezt a rendelkezést azonban csak szűk körben lehet alkalmazni, kizárólag a napi eseményekről szóló tájékoztatás célját szolgálhatja a felhasználás. Könnyen belátható, hogy egy fénykép nem igazán szükséges a tájékoztatáshoz, illusztrációnak nem rossz egy kép, de az érdemi tartalom úgyis a szöveg lesz.
2) A másik esetkör az idézés: az eredetihez híven, a forrás és szerző feltüntetésével lehet idézni egy részletet nemcsak irodalmi műből, hanem elvileg bármilyen műből, így fényképből is, bármilyen furcsán hangzik. A borízű tenor kérdése arra irányult, hogy egy fényképet miért nem lehet úgy „idézni”, mint egy cikket?
2021-ig erre azt a könnyű választ lehetett adni, hogy a szerzői jogi törvény ezt kifejezetten megtiltotta (Szjt. 67. § (5)). Ez persze egy tipikus jogászi válasz lenne – a törvény tiltja, tessék elfogadni – ami nem ad választ a valódi miértre, ezért megpróbálkozok egy érdemivel is.
A tiltás oka az, hogy míg egy irodalmi mű részlete önmagában is értelmezhető és eredetihez híven közölhető, addig fénykép esetén az „idézés” a mű megváltoztatását jelenti és ezért sérti az integritáshoz való jogot, hiszen teljesen más jellegű egy írott szöveg és egy kép. Egy szöveg úgy is tömöríthető, hogy a mondanivaló változatlan marad, míg egy kép esetében erre nem igazán van mód. Ha módosítok egy képet azáltal, hogy csak egy részét közlöm, akkor abból már egy másik kép lesz.
Persze lehet azt mondani, hogy ha levágunk egy kép négy sarkából egy kicsit, attól még a kép integritása megmarad, de ez minden kép esetében így van? Hol húzzuk meg a határt, mi az, ami már torzítás? Ha a kép 5%-át törlöm az még elfogadható, de az is, ha az 50%-át? Erre a dilemmára az volt a válasza a joggyakorlatnak, hogy fényképeket nem lehet szabadon „idézni” és csak részeit közölni anélkül, hogy ne torzítanánk el az eredeti művet, ezért minden esetben kell a szerző hozzájárulása a felhasználáshoz.
2021-ben annyi változás történt, hogy a fent hivatkozott tiltó rendelkezés (Szjt. 67. § (5)) hatályon kívül lett helyezve. A törvény indokolása szerint azért, mert „az idézés megvalósítható a mű (PZ: ideértve a fényképet is) egységének sérelme nélkül is” és az idézés „teljes kizárása nem szükséges”, mert az integritáshoz való jog biztosítja a jogvédelmet. Ezen indokolás alapján hozzájárulás tehát akkor nem szükséges fényképfelvétel „idézéséhez”, ha az nem sérti a mű egységét. Azonban továbbra sem javasolnám sajtócikkek esetén a hozzájárulás kérés mellőzését. Egyrészt idézni csak önálló, eredeti mű létrehozása céljából megengedett, a köz tájékoztatása céljából átvett cikkek nem tartoznak ide. Másrészt az integritás megsértésének kérdése meglehetősen szubjektív, a hozzájárulás mellőzése kockázatot hordoz magában. Harmadrészt a szabályozás viszonylag új, pl. a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala honlapján még most is a nem hatályos szabályozás olvasható. Ha most bíróságra kerül egy ilyen ügy, akkor egy fénykép hozzájárulás nélküli kisebb módosítását is nagy eséllyel jogsértőnek ítélhetik az eddig gyakorlatnak megfelelően, tíz év múlva viszont lehetséges, hogy egy teljes más ítélet születne, ha a joggyakorlat megengedőbb irányba változik.