A halál és az öröklés nem a legkellemesebb beszédtémák egyike, de sajnos akár tetszik, akár nem mindenki élete véget ér, következésképpen rokonai, családtagjai örökölnek utána, továbbá nagy valószínűséggel mindenki életében lesz olyan pont, amikor ő örököl szülei, nagyszülei vagy oldalági rokonai után. Ezzel el is határoltuk a gyakorlatban sokszor felmerülő két nagy öröklési jogi részterületét.

Az egyik, amikor halálunk esetére rendelkezni kívánunk vagyonunkról. Ennek a leginkább közismert módja a végrendelet, ugyanakkor más jogi lehetőség is vannak, pl.: halál esetére szóló ajándékozás, öröklési szerződés. Mindig a konkrét élethelyzet alapján lehet eldönteni, hogy mit célszerű csinálni, lehetséges, hogy egy egyszerű végrendelet is megoldja a felmerült kérdéseket, azonban az sem kizárt, hogy jobb, ha még életünkben intézkedünk a vagyon felől és nem lesz szükséges sem végrendeletre, sem más halál esetére szóló jognyilatkozatra.

Ha esetleg valaki ezen sorok olvasása során kedvet kapott végrendelkezni, tollat és papírt ragadna, annak azt tanácsolom, hogy ne tegye! Ha akár formai, akár tartalmi hibát vét, akkor annak legsúlyosabb esetben az lehet a következménye, hogy a végrendelet érvénytelen lesz, ami alapján nem fog örökölni a kívánt örökös. Ha halála esetére rendelkezni kíván vagyonáról, keressen bátran!

A másik terület, amikor mi vagyunk az örökösök. Az örökség megszerzése a közjegyző előtti ún. hagyatéki eljárás keretében történik. Az eljárás leegyszerűsítve így néz ki: A közjegyző megállapítja az elhunyt vagyonát, számba veszi az örökösöket, meghatározza az öröklés rendjét és végül a vagyont átadja az örökösöknek. Látszólag egyszerű a történet, azonban egy saját esettel szeretném illusztrálni, hogy akkor is érdemes ügyvédhez fordulni a hagyatéki eljárás kapcsán, ha nincs jogvitás helyzet.

Az elhunyt apa külföldi vagyonnal rendelkezett, az örökösei a három gyermeke. Mivel csak az egyik gyermek (nevezzük Kázmérnak) beszélte az adott idegen nyelvet ezért az volt a szándék, hogy Kázmért megbízzák a külföldi ügyintézéssel. Ehelyett azonban azt sikerült elérni, hogy Kázmér lett az egyedüli örökös, a másik két testvér lemondott az örökségéről Kázmér javára.

Természetesen ilyen szándéka nem volt a két testvérnek, azonban – diplomatikusan fogalmazzuk úgy – valamilyen félreértés történhetett a közjegyző előtt. Utólag már nem lehet semmit tenni jogilag így, ha Kázmér erkölcsös, akkor odaadja a másik két testvérnek a részét, ha nem, akkor a két testvér szegényebb lett némi pénzzel, de gazdagabb jogi tapasztalatokkal.